Egy különös lány különös gondolatai

Már említettem, hogy unalmamban sztorikat szoktam írogatni. Na, itt van egya, aminek a címe, szerelem a világ végén. Hát kissé horrorisztikus, de neke nem baj.Egy kis segítség, hogy kik játszanák a főszereplőket, a sztori végén van.

Erősen sütöttek a nyári napsugarak. A gimi udvarán csak úgy nyüzsögtek a diákok. Többen türelmetlenül várták, hogy a büfében rájuk kerüljön a sor. Akik gyorsabbak és fürgébbek voltak, már iszogatták a jégkásájukat. Az egyik asztalnál két lány üldögélt. Az egyiknek világosbarna haja volt, ami hullámokban omlott a vállára. Egy sárga vászonruhában iszogatta a rózsaszín, jeges italt. A másiknak kávészínű, kivasalt haja volt, és egy fehér pólóban ült, fekete csőnacival. Egyik kezével kevergette a hókristályt, a másikkal pedig erősen gesztikulált.
-Szóval annyira helyes. Csak nem nagyon akarok vele személyesen talizni.
-Félsz tőle? Mármint a találkozástól?- szegezte a kérdést a barna. A két lány tekintete csak most találkozott. A napszemüvegek mögül szuggerálták egymást. A hosszas csendet a jelzőcsengő törte meg.
-Nem erről van szó. Csak nem akarok! Ennyi.
-Norah!- szólalt meg egy hang hátulról.- Norah, légyszi adj kölcsön egy kis pénzt. El akarunk menni a srácokkal bandázni suli után.
-Nem, Steve.
-Na, kedvenc húgocskám! Kérlek.
-Vagyis egyetlen.

-Kérlek, reggel eltankoltam az enyémet.
-Na, jó. – a lány beletúrt kávészínű hajába, majd elővette a pénzt.. – De este visszakapom!
-Persze. Na, csáó!
Azzal a két lány elindult órára.
-Szóval, mi is az ok?
-Jaj, Cheisy! Hagyjál már ezzel! – azzal Norah befordult a sarkon, a fizikaterem felé. Tanórán Cheisy odacsúsztatott neki egy levelet.
Most megsértődtél?

Nem. Bocsi, csak felhúztam magam.

Béke van?
Naná! Pizza?
OK. 7. óra után a főbejáratnál Pusszy

OKS. Pux

A főbejáratnál ilyenkor, a 7. óra után volt a legnagyobb a tömeg.
-Szia Cheisy!- a lány a hang felé fordult. Egy barna hajú, barna szemű napbarnított fiú lépett mellé. Fehér inge kicsit ki volt gombolva, mert nagyon meleg volt. Khaki színű rövidgatyát viselt.

-Szia Steve. Norah még nincs itt.
-Azt látom. Hova készülsz?
-Pizzázni megyünk. Nem eszem az itteni kajából, egyenlő a moslékkal. De, neked nem a haverjaiddal kéne lenned?
-De… Csak megláttalak, és gondoltam köszönök.- a srác gondosan végigmérte a lány arcát. Néhány másodperc múlva elköszönt, és csatlakozott egy kisebb fiúcsapathoz.

Norah is megérkezett a lépcsőn, de néhányszor megállt, hogy váltson néhány szót az ismerőseivel.

Kicsivel később már a pizzériában ültek.
-Miért nem teszel fel kérdéseket róla? – így Norah.
-Mert nem akarod.

-Én ilyet nem mondtam.
-De utaltál rá. De akkor legalább beszéljünk arról a helyes pincérfiúról.
-Tényleg édes! Hé!- intett a pasinak. – Kérhetnénk két pizzát és két kólát?
-Persze hozom.

Nemsokára már ki is hozta az italokat, de egy ügyetlen mozdulattal le is öntötte vele Cheisy-t. Heves bocsánatkérések közepette megpróbálta letörölni a foltot, de nem sikerült.
-Elnézést! Véletlen volt. Fizetem a mosási költségeket. Tényleg!

A felfordulásra megjelent a főnök, aki épp a közelben tartózkodott. Jól lehordta a pincérfiút, aki – mint kiderült – még csak tanuló volt. Majd kedvesen a lányokhoz fordult, felajánlotta nekik, hogy ingyen ebédelhetnek, és természetesen a mosási költségeket is állja a cég. Azzal Norah és Cheisy elindultak a mosdó felé.
-Most sétáljak haza egy ilyen nagy pacával?
-Nem tudom. Talán felvehetnéd a tesicuccodat…
-Azt?
-Miért ne? Csinos lábaid vannak, jól fog állni az a rövidgatya. Ma te leszel a legsportosabb!
-Még mindig jobb, mint egy foltos szoknya. – nevettek.

Cheisy eltűnt az egyik WC fülkében. Épp felhúzta a nacit és belelépett a cipőjébe, amikor egy hatalmas robbanás hallatszott. Sokáig mindenkinek visszhangzott a füle, majd percekig halálos csönd volt. Ezt vérfagyasztó sikolyok és jajgatások követték. Norah és Cheisy sokáig fel sem fogták, hogy mi történt, csak álltak és bámultak, miközben a fülüket szorongatták, és fájlalták. Norah feltépte a WC ajtaját, és kirángatta onnan barátnőjét. Rohantak ki az étterembe, ahol szörnyű látvány fogadta őket. Jajgató, vérző fülű emberek sokasága között néhány ember véresen fetrengett a földön. A pizzéria egyik fala beszakadt. Az ott ebédelő emberekből nem maradt több egy-egy kéznél vagy lábnál. Mire felfogták a történteket, már csak azok maradtak az épület romjában, akik a párjukat vagy a barátaikat siratták. A két lány elkezdett sikítani fájdalmában és tehetetlenségében, és mint a kisgyerekek, akik megijedtek valamitől, egymás kezét fogva rohantak ki a szabadba. Meg sem álltak volna, ha nem a park felé veszik az irányt. Ott meglátták Steve-et és a haverjait Pete-et és Matt-et. Norah keservesen omlott a bátyja karjaiba. Így szorították egymást, ki tudja meddig, amikor a fiúnak eszébe jutott, hogy Cheisy is sokkos állapotban van. Magához szorította őt is.
-Mi, mi volt ez?- szipogta Norah.

-Szerintem egy meteorit lehetett.- mondta Pete. Akármilyen erősnek mutatta magát, hangja kissé remegett a félelemtől.
-Hát, én nem tudom, de mindenki menedéket keres. Azt javaslom, hogy mi is tegyünk így.- javasolta Matt.
-Jó ötlet.- helyeseltek a többiek.

Azzal elindultak Norah-ék háza felé. Szótlanul haladtak egymás mellett. A fiúk kigombolt ingekben, mert azért találkoztak, hogy elcsavarják néhány csaj fejét. De az arcukról most lerítt a pánik. A lányok pedig még mindig egymás kezét fogták. Norah mezítláb ballagott, mert indulás előtt levette a magas sarkú szandálját. Cheisy egy rövidgyatyában és melltartóban volt, ugyanis a robbanás előtt nem vette fel a pólóját. De nem érdekelte. Amikor odaértek a házhoz, bekapcsolták a TV-t. Mindenhol ugyanaz ment. Az egész világot meteoritzápor sújtotta. Az összes TV csatorna ezt visszhangozta. A fiatalok ott ültek egymás mellett a földön és a kanapén. Tudatosult bennük, hogy ezentúl a legfontosabb kincs az életük.