Egy különös lány különös gondolatai

ALig várom már a holnapot, mert megyek táborba, és találkozhatok a rég nem látott barátnőmmel, Krisztival. Kikuncsorogtam, hogy egy szobában lehessünk, úgyhogy azt hiszem, éjszaka nem aludni fogunk, hanem beszélgetni egyfolytában... Amikor viaszajövök, akkor pedig megyek családi nyaralásra... Na, csak annyi, hogy egy jó ideig nem leszek, (3 hétig), már a könyvesboltososok és a tvsek is jó nyaralást kívántak. Szóval ALOHA! (Ja, ez lehet, hogy üdvözlést jelent, de nem baj.^^)

Tegnap voltunk Kapolcson, és azt a 10.000 ft-to, amit a mamámtól kaptam, majdnem mind elköltöttetm, de legalább vettem övtáskát. Na tényleg Bye-bye

Hát, nem volt valami kellemes a foghúzás, de kiírtam. Azt választottam, hogy egyszerre húzza ki mindkét fogamat, és 3 injekciót is kaptam. Tényleg fájt, de kibírtam. Nem érte meg az a hetekig való görcsölés miatta, de legalább túl vagyok rajta. Mellesleg megint hoztam a  könyvesboltból könyvet, most 3at. Az egyik Anthony Horowitz: Az ötök ereje (Hollókapu), a másik pedig az Olsen tikok 2., a harmadik meg egy uncsibb könyv. De az ötök ereje rohadt jó volt. Megérte,hogy egy fél éjszakát nem aludtam miatta. (Mert olvastam) De nagyon izgalmas és fordulatos és misztikus... Várom a sorozat folytatását...:)

Ma elvileg megyünk JazzLandre, ha nem fog még többet esni az idő. Mivel holnaptól számítva 3 napig a mamámnál leszek, ma összepakoltam, mert nem hiszem ,hogy holnap félkómásan képes leszek rá. Azért leszek félkómás, mert ha ma 2ig, bocsi, holnap 2ig kint leszek Cserfőn, hát kicsi az esély rá, hog 8kor kipihenten ébredek... Remélem még, hogy a jövő héten lenézhetek a Bűvészetek Völgyébe, mert akarok egy övtáskát...^^

Már említettem, hogy unalmamban sztorikat szoktam írogatni. Na, itt van egya, aminek a címe, szerelem a világ végén. Hát kissé horrorisztikus, de neke nem baj.Egy kis segítség, hogy kik játszanák a főszereplőket, a sztori végén van.

Erősen sütöttek a nyári napsugarak. A gimi udvarán csak úgy nyüzsögtek a diákok. Többen türelmetlenül várták, hogy a büfében rájuk kerüljön a sor. Akik gyorsabbak és fürgébbek voltak, már iszogatták a jégkásájukat. Az egyik asztalnál két lány üldögélt. Az egyiknek világosbarna haja volt, ami hullámokban omlott a vállára. Egy sárga vászonruhában iszogatta a rózsaszín, jeges italt. A másiknak kávészínű, kivasalt haja volt, és egy fehér pólóban ült, fekete csőnacival. Egyik kezével kevergette a hókristályt, a másikkal pedig erősen gesztikulált.
-Szóval annyira helyes. Csak nem nagyon akarok vele személyesen talizni.
-Félsz tőle? Mármint a találkozástól?- szegezte a kérdést a barna. A két lány tekintete csak most találkozott. A napszemüvegek mögül szuggerálták egymást. A hosszas csendet a jelzőcsengő törte meg.
-Nem erről van szó. Csak nem akarok! Ennyi.
-Norah!- szólalt meg egy hang hátulról.- Norah, légyszi adj kölcsön egy kis pénzt. El akarunk menni a srácokkal bandázni suli után.
-Nem, Steve.
-Na, kedvenc húgocskám! Kérlek.
-Vagyis egyetlen.

-Kérlek, reggel eltankoltam az enyémet.
-Na, jó. – a lány beletúrt kávészínű hajába, majd elővette a pénzt.. – De este visszakapom!
-Persze. Na, csáó!
Azzal a két lány elindult órára.
-Szóval, mi is az ok?
-Jaj, Cheisy! Hagyjál már ezzel! – azzal Norah befordult a sarkon, a fizikaterem felé. Tanórán Cheisy odacsúsztatott neki egy levelet.
Most megsértődtél?

Nem. Bocsi, csak felhúztam magam.

Béke van?
Naná! Pizza?
OK. 7. óra után a főbejáratnál Pusszy

OKS. Pux

A főbejáratnál ilyenkor, a 7. óra után volt a legnagyobb a tömeg.
-Szia Cheisy!- a lány a hang felé fordult. Egy barna hajú, barna szemű napbarnított fiú lépett mellé. Fehér inge kicsit ki volt gombolva, mert nagyon meleg volt. Khaki színű rövidgatyát viselt.

-Szia Steve. Norah még nincs itt.
-Azt látom. Hova készülsz?
-Pizzázni megyünk. Nem eszem az itteni kajából, egyenlő a moslékkal. De, neked nem a haverjaiddal kéne lenned?
-De… Csak megláttalak, és gondoltam köszönök.- a srác gondosan végigmérte a lány arcát. Néhány másodperc múlva elköszönt, és csatlakozott egy kisebb fiúcsapathoz.

Norah is megérkezett a lépcsőn, de néhányszor megállt, hogy váltson néhány szót az ismerőseivel.

Kicsivel később már a pizzériában ültek.
-Miért nem teszel fel kérdéseket róla? – így Norah.
-Mert nem akarod.

-Én ilyet nem mondtam.
-De utaltál rá. De akkor legalább beszéljünk arról a helyes pincérfiúról.
-Tényleg édes! Hé!- intett a pasinak. – Kérhetnénk két pizzát és két kólát?
-Persze hozom.

Nemsokára már ki is hozta az italokat, de egy ügyetlen mozdulattal le is öntötte vele Cheisy-t. Heves bocsánatkérések közepette megpróbálta letörölni a foltot, de nem sikerült.
-Elnézést! Véletlen volt. Fizetem a mosási költségeket. Tényleg!

A felfordulásra megjelent a főnök, aki épp a közelben tartózkodott. Jól lehordta a pincérfiút, aki – mint kiderült – még csak tanuló volt. Majd kedvesen a lányokhoz fordult, felajánlotta nekik, hogy ingyen ebédelhetnek, és természetesen a mosási költségeket is állja a cég. Azzal Norah és Cheisy elindultak a mosdó felé.
-Most sétáljak haza egy ilyen nagy pacával?
-Nem tudom. Talán felvehetnéd a tesicuccodat…
-Azt?
-Miért ne? Csinos lábaid vannak, jól fog állni az a rövidgatya. Ma te leszel a legsportosabb!
-Még mindig jobb, mint egy foltos szoknya. – nevettek.

Cheisy eltűnt az egyik WC fülkében. Épp felhúzta a nacit és belelépett a cipőjébe, amikor egy hatalmas robbanás hallatszott. Sokáig mindenkinek visszhangzott a füle, majd percekig halálos csönd volt. Ezt vérfagyasztó sikolyok és jajgatások követték. Norah és Cheisy sokáig fel sem fogták, hogy mi történt, csak álltak és bámultak, miközben a fülüket szorongatták, és fájlalták. Norah feltépte a WC ajtaját, és kirángatta onnan barátnőjét. Rohantak ki az étterembe, ahol szörnyű látvány fogadta őket. Jajgató, vérző fülű emberek sokasága között néhány ember véresen fetrengett a földön. A pizzéria egyik fala beszakadt. Az ott ebédelő emberekből nem maradt több egy-egy kéznél vagy lábnál. Mire felfogták a történteket, már csak azok maradtak az épület romjában, akik a párjukat vagy a barátaikat siratták. A két lány elkezdett sikítani fájdalmában és tehetetlenségében, és mint a kisgyerekek, akik megijedtek valamitől, egymás kezét fogva rohantak ki a szabadba. Meg sem álltak volna, ha nem a park felé veszik az irányt. Ott meglátták Steve-et és a haverjait Pete-et és Matt-et. Norah keservesen omlott a bátyja karjaiba. Így szorították egymást, ki tudja meddig, amikor a fiúnak eszébe jutott, hogy Cheisy is sokkos állapotban van. Magához szorította őt is.
-Mi, mi volt ez?- szipogta Norah.

-Szerintem egy meteorit lehetett.- mondta Pete. Akármilyen erősnek mutatta magát, hangja kissé remegett a félelemtől.
-Hát, én nem tudom, de mindenki menedéket keres. Azt javaslom, hogy mi is tegyünk így.- javasolta Matt.
-Jó ötlet.- helyeseltek a többiek.

Azzal elindultak Norah-ék háza felé. Szótlanul haladtak egymás mellett. A fiúk kigombolt ingekben, mert azért találkoztak, hogy elcsavarják néhány csaj fejét. De az arcukról most lerítt a pánik. A lányok pedig még mindig egymás kezét fogták. Norah mezítláb ballagott, mert indulás előtt levette a magas sarkú szandálját. Cheisy egy rövidgyatyában és melltartóban volt, ugyanis a robbanás előtt nem vette fel a pólóját. De nem érdekelte. Amikor odaértek a házhoz, bekapcsolták a TV-t. Mindenhol ugyanaz ment. Az egész világot meteoritzápor sújtotta. Az összes TV csatorna ezt visszhangozta. A fiatalok ott ültek egymás mellett a földön és a kanapén. Tudatosult bennük, hogy ezentúl a legfontosabb kincs az életük.

Ma unalmamban elkezdtem olvasni Rejtő Jenő : Piszkos Fread, a kapitány című könyvet. Nem mondom, vannak benne vicces részek, de akkor sem értek egyet a szüleimmel, akik ezt ajánlották. Nem igaz, hogy nem tudom letenni, mert már az első fejezet után (ami kb. 5 oldal volt) meguntam. Lehet, hogy van benne egy-két humoros párbeszéd, de én azokat inkább fárasztónak találom. Ja, meg az sem igaz (ebből kifolyólag), hogy szétröhögöm rajta magamat. De azért csak elolvasok belőle egy kis részt, mert szörnyen uncsi ez a nyári szünet. Holnap megyünk JazzLandre, vasárnap meg megyek a hugommal a mamámhoz, és kedd estig ott leszek, mert szerdán a foghúzás előtt fel akarok konfolni, ugyanis nem szeretnék a kamerák előtt fogatlan Jimmyként kinézni.

TEgnap este voltam ezen a vízi aerobikon, és tényleg tökre kifárasztott. POntosan a "kritikus" testrészeket mozgatja meg. Ha folytatom, és hetente 2szer járok, akkor talán tök jó alakom is lehet és egy picit sem fog zavarni semmi sem a strandon. Ma meg 3szor mentem be a TVhez, egyszer szövegeket mondani, aztán konfolni, egyszer meg a könyv miatt. Amikor a könyvesboltban voltam, bejött egy angol vagy amcsi nő a kislányával és kérdezte, hogy lehet-e itt bélyeget kapni. Én csöndben maradtam, mert azt hittem, hogy majd az eladók kiszolgálják, de ők csak bambán bámultak. Akkor aztán megbátorodtam, és elkezdtem tolmácsolni, hogy mit akar a nő. Utána az egyik eladó zavarában csak annyit mondott, hogyha németül mondta volna, akkor megérti. De én meg azt nem értem, hogyha eladó, akkor miért nem beszél németül ÉS angolul is. Elvégre az angolt bárhol megértik, mert az amolyan világnyelv.

Ma du. még beszélgettem az egyik barátnőmmel, aki most megy 12be, és ő mesélte nekem, hogy Magyarországra is olyan "szünetrendszert" akarnak beiktatni, mint amilyen Amerikában. Hogy 1 hónapos a nyári szünet, és a téli szünet (nem mint most, 3-5 napos) több hetes. Ja, meg a tavaszit meg az őszit is ugye annyival hosszabbítják meg, hogy meglegyen az évi 180 tannap. Bár szerintem többre mennének, ha nemcsak a szüneteket akarnák amerikai módra változtatni, hanem a tanmenetet is vagy, micsodát, mert a magyar az a báéka segge alatt van...

Egy kis érdekesség: Tudtátok, hogy Magyarországon a lehosszabb a nyári szünet? És vajon miért? Azért, mert ugye a magyarok sokáig a mez. gazdaságból éltek, és a nyár az az ilyen aratószezon volt.

Tegnap este anya felhívta a fogorvost (az én beleegyezésem nélkül), hogy mikor tudná kihúzni 2 fogamat, mert kell nekem fogszabályzó. A fogszabályzóval alapvetően semmi bajom, sőt még a foghúzás sem jelente gondot, csak az, hogy a szájpadlásomba kapok injekciót, ami ugye a legfájdalmasabb. Jövő héten szerdán deélben veszenek ilyen gipszmintát a fogamról, du. pedig kihúzzák ez egyik fogamat, és utána csütörtökeön vagy pénteken meg a másikat. Szóval be vagyok szarva elég renesen...

Ma anya végre felívta azt az edzőt, aki vízi-aerobikot tart az uszodánkban, és kiderült, hogy járhatok. Már az időpont is megvan. Ez azért jó, mert van 1-2 kiló fölöslegem, amit igazán leadhatnék, hoszen itt a strandszezon, csak ugyebár most folyamatosan szar az idő... De a lényeg, hogy a húgom erre máris azzal jött, hogy az olyan, mint amikor a vén dagi nyanyákat Norbi tornáztatja. Szóval máris jó visszhangra talált az a sport, amit szeretnék űzni...

Ma még szertnék írni, és azt hiszem, hogy valami egyéb írást is olvashattok. ;)

Nemtudom, hogy mit csináljak itthon, anniyra unatkozom. A jövő héten lesz csak művészetek völgye, és csak augusztusban megyek táborba és nyaralni is a családdal. Elvileg ma lesz a TVben a Barbie naplók egy része, de pont akkor kell mennem a mamámat megközönteni. Jah, meg a papát is, mert 3 nap és asszem 2 év eltéréssel születtek. Lehet, hogy hülyén hangzik, hogy megg akarom nézni azt a Barbie-s rajzfilmet, de már nagyon régóta vágyom rá. Olyan cukik azok a babák és ilyen rock zenét játszanak a filmben, meg vannak fiú-lány barátságok, szerelmi szálak, egyszóval minden, ami egy csajos filmbe kell. Annyi a különbség, hogy ez egy rajzfilm, nem film. Tegnap, amikor a húgom sem volt itthon, vagyis nem lehetett senkit sem csesztetni, megnéztem a Karib-tenger kalózai 1-2-3at meg a Camp Rockot, tehát egy kicsit gyakoroltam az angolt. És meg kellett bizonyosodnom arról (újra), hogy tényleg Orlanodo BLoom a legjobb pasi!!!

A kisöcsém ma beteg. Amikor nem alszik, akkor szegénykém folyamatosan sír. Most éppen vacsizik (khmkhm) és apukája van vele. Délután, amkikor elolvastam neki az Arany Lacinak-ot és a Mirzát, akkor bealudt, én pedig leültem a gép elé és ezerrrel nyomattam a simset. És amikor kiléptem, akkor láttam csak meg, hogy már este 6 óra van. Nem hittem a szememnek. Ez a nyár annyira csalóka! Főleg, hogy egy csomót esik az eső... Most meg úgy köhögök, mint az öcsém! Öregem, remélem nem kaptam el tőle semmit! Na, mindegy. Szóval mostmeg a Camp Rock dalait hallgatom... Annyira jóóóóóóóóóóóóóóók! Imádom demi Lovato-t! Joe Jonas annyira már nem jön be, de a barátnőmnek most pont ő pasiideálja. Annyira vicces, hogy 3an vagyunk legjobb barátnők, és én Orlit imádom meg Avril Lavigne-t, az egyikük Joe Jonas-t a tesójival együtt, míg a másik pedig TH fan. És mégis imádjuk egymást. Ez anniyra mutatj, a hogy pl. egy rocker meg egy emo-s is lehetne jó barát, csak félre kéne tenni a zenei ízléseket. Jah, meg persze a rasszizmust.

Délután, a forgatás után elmentem a lakásunkba, ahol a pizsapatrit tartottam, hogy kipakoljak onnan. A nevelőapukám odaadta a telefonját, hogy azon hívjam fel anyut, és akkor majd jönnek értem. Igen ám, csak

hogy az a mobil olyan okos, hogy kikapcsol, ha nem használják. Na és vajon tudtam a Pin kódot? Naná, hogy nem! Tökre kétségbeestem, hogy most mi lesz, aztán meg a könnyeim is kicsordultak. Fogalmam se volt, hogy most mit csináljak, tizsta pechesnek éreztem magam, mert ráadásul anyu megígérte, hogy megvehetem a The Sims 2 Konyhai és Fürdőszobai Lakberendezési cuccokat, mert 500 forinttal olcsóbb volt mint a többi cuccok kieg. és naná, hogy kisírtam magamnak. (Kis CsóróXD) De aztán arra jutottam, hogy minden bájos mosolyomat bevetem a szomszéd néninél, és áldottam az égieket, hogy társasházban van a másik lakásunk. Szóval hazaértem és játszottam is a simssel, csak mivel már órák óta azt csináltam, gondoltam kilépek, és írok ide. hihetelen, hogy mennyi dolog történik egy emberrel egy napon... Huh.

Tegnap este elkezdtem olvasni a Neveltlen hercegnő naplója 9.ik részét, aminek a megjelenését már annyira vártam. De sajnos ma vissza kellett vinnem a könyvesboltba, mert csak a műsorunk kedvéért kaptam meg. Szóval hajnali fél 3ig azt olvastam. Felhúztam az ébresztőt a mobilomon, hogy fél nyolckor keltsen fel, mert 10re be kellett mennem a TVhez és előtte még szövegeket kellett írnom. De úgy elféradtam este (vagyis inkább hajnalban), hogy az ébresztőt sem hallottam meg. Igyhát reggel háromnegyed kilenckor ébredtem. De én hülye megírtam a szövegeket, el is indultam a Tvhez. Aztán rájöttem, hogy a sminkem egy másik lakásunkban van, ahol pizsipartit tartottam. Így vissza kellett futnom a lakáskulcsért, hogy meglegyen a sminkem. Bár nemtudom hogyan, de 10 után 3 perccel már a stúdióban üldögéltem... Most meg 2re kell mennem forgatni, de azért előtte még szakítottam időt egy kis blogolásra. ^^

Jah, most lehet, hogy úgy tűnhet, felnőtt vagyok, valójában csak 14.XD

Ezt a blogot azért írom, mert nem találtam más lehetőségét annak, hogy leírjam a véleményemet,k iadhassam magamból az érzéseimet és közzétegyem az írásaimat. Most még eléggé kezdő vagyok, szinte seemihez sem értek ebben a világban, hiszen eddig nem foglalkoztam a honlapszerkesztéssel. (Ami ugye hasonlít ehhez is.) Különben meg remélem, hogy lesznek páarn, akik elfogadnak a fircsaságaimmal együtt. Vagy ha nem, az sem baj. (Bár az nekem nem olyan jó...XD) Dehát ez van.

Ez a kedvenc képem (jelenleg):